A Salánki Görögkatolikus Egyházközségben sok program valósult meg a 2020–as esztendőben melyek hozzájárultak a közösségi életünk megerősítéséhez és fejlődéséhez.
A mai kor embere rengeteg szimbólummal, szokással, divattal találkozik, s ezek nem mindig építő jellegűek, sőt nagyon sokszor háttérbe szorítják a saját, nemzeti, keresztény hagyományainkat és szokásainkat. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy az emberek, a gyerekektől az idősekig, megerősödjenek helyi, nemzeti és egyházi hagyományaikban. Ezen okokból kiindulva, igyekszünk minél szélesebb területen megerősíteni ezeket saját és más közösségeinkben.
Az egyházközség hívei Vízkereszt ünnepére készülve, keresztény motívumokat hímeztek, melyekkel díszítették azokat az üvegeket, melyekben elhozták a templomba megszenteltetni a vizet. Egyre több családban elevenedik fel ezáltal a hímzésnek a hagyománya, mellyel nagymamáink szinte minden nap foglalkoztak, főleg téli időszakokban, s ilyenkor készültek el a házba a különböző díszítő falvédők, házi áldások, pászkás kosár terítők, asztalterítők, idézetes képek, s még lehetne sorolni azokat a területeket ahol használták ezeket. Mennyivel szebb egy olyan üvegben elvinni a vizet megszentelni, amely díszítve van nagyon egyszerű keresztény szimbólummal, mint egy coca-colás flakonba vagy pálinkás üvegben.
Január 11-re, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének családi napjára, gyertyasodrással és mézeskalácsokkal készültünk, melyeket mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek saját maguk díszíthettek.
A Magyar Kultúra napjáról is megemlékeztünk, amelyet a himnusz eléneklésével kezdtünk, majd Kalanics Éva, a KMKSZ helyi szervezetének elnöke a nemzeti imádságunkról tartott egy kis előadást. Az előadás után a Művészeti iskola tanárai és diákjai kedveskedtek a jelenlévőknek. A műsor után nemzeti színű és ütőfás nagycímeres, keresztes, tükrös mézeskalácsokat készíthettek maguknak a programon jelenlévők. A kultúra napja alkalmából kiállítást rendeztünk a helyi hímzés mintavilágából. A program végén Hajgató Tamás konzul Úr ünnepélyesen átadta a mézeskalács tanfolyamon végzetteknek a tanfolyamról kiállított tanúsítványokat.
A Gyertyaszentelő ünnepére készülődve, igyekeztünk bemutatni mind a saját, mind az esperesi kerület egyházközségeibe, hogy hogyan készül a gyertya, s utána a gyerekek és a résztvevők elvitték a templomba megszentelni a saját kezük által alkotott gyertyát. Sodort gyertyák készültek viaszlapból, valamint mártott gyertyák, a résztvevők megismerkedtek az ünnep teológiai hátterével, ikonográfiával a gyertya szimbolikájával. Összesen 12 helyszínen valósult meg ez a program, köztük a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban is.
Február 14–től a Hagyományok Háza által akkreditált 30 órás Tojásfestő tanfolyamon vehettek részt az érdeklődők, melyet Jókainé Gombosi Beatrix népi iparművész, etnográfus, a Népművészet Ifjú Mestere vezette. A tanfolyamon részt vevők elsajátíthatták a salánki hagyományos – kicével vagy lúdtollal írt, viaszrátétes és viaszleolvasztós – tojásfestés technikáját, a kicce (íróka) elkészítésének módját és a jellegzetes salánki mintavilágot, ami labdarózsás, margarétás, ibolyás, csillagos, leveles, kacskaringós és kalászos motívumokat használ.
A tavaszi karantén alatt több olyan programunk is volt, amely az otthon maradásra és hagyományőrző kézművességre buzdított. A régi pászkás kosár terítők fotóinak beküldése után, új terítőket hímeztek az emberek, melyeket húsvétkor már használtak is. Több mint negyven új terítő készült el húsvét ünnepére. A hagyományos húsvéti eledelek készítésénél is kértük, hogy küldjék be fotón az elkészített hímeseket, vajbárányokat és terítőket. Aki aktívan részt vett ezeken a programokon, az a kézműves foglalkozásainkon készített tárgyakból összeállított ajándékcsomagot kapott, ugyanúgy mint az anyák napjára verseket szavaló gyermekek.
Nagy érdeklődés kísérte a biciklitúránkat is, melynek az uticélja a Karácsfalvai Sztojka Sándor Líceum, ahol mindig tartalmas és jó programmal töltjük el a délutánunkat.
A nyár folyamán a tojásfestő tanfolyamon részt vevőkkel, kézművesekkel meglátogattuk a Kolomíjában lévő, egyedülálló hímes tojás múzeumot. A festett tojás alakú épületben a világ minden tájáról őriznek egy-egy hímes tojást. A különböző technikával készült és változatos szín- és mintavilágú tojások között magyar vonatkozásút is találtak: kalocsai mintájú és patkolt tojást is őriznek itt. A társaságot a tárlatvezetést követően Oleg Kirascsuk helyi tojásfestő fogadta, aki újabb festési technikákat ismertetett meg a jelenlévőkkel. A salánkiak ígéretet tettek, hogy a saját, hagyományos motívumokkal dísztett hímes tojásukból küldenek egy-egy példányt a múzeumba. Így a kolomijai múzeumot felkeresők hamarosan megcsodálhatják a kárpátaljai magyarok egyik híres hímes tojását, a salánki mintájút is.
Augusztusban még három olyan programunk volt, ahol jelen voltak a hagyományőrző kézműves körünk által készített dolgok. Szent István királyunk napján nemzeti színű koszorút készítettünk. Az ünnepi Szent Liturgia után prosecióval kivonultunk Szent István királyunk szobrához, melyet megkoszorúztuk a helyi református gyülekezet tagjaival közösen és megáldottuk az új kenyeret is, melyből mindenki részesült.
Az elsőáldozás a görögkatolikus fiatalok számára az egyik legfontosabb esemény, melyben a krisztushívő gyerekek először részesülhetnek a mi Üdvözítő Urunk Jézus Krisztus legszentebb testében és vérében, az Eucharisztiában.
Sok hittanóra és fáradságos munka után az idei évben kicsit később, augusztus 23-án 13 salánki ifjú találkozott Krisztussal. A szentáldozás előtti hét, eseményekkel dúsan telt el, mivel ebben az időben zajlott le a záró vizsga és a gyertyasodrás, ugyanis az elsőáldozóink elkészítették saját gyertyájukat az ünnepélyes elsőáldozáshoz. A Szent Liturgia ünnepélyes bevonulással vette kezdetét, amikor is az elsőáldozók fehér ruhában és fehér rózsával a kezükben léptek be Isten házába. A rózsákat Jézus Krisztus és a Boldogságos Szűzanya ikonja előtt helyezték el. A prédikációban Csirpák József atya felhívta a hívek és az elsőáldozók figyelmét a szentgyónás és szentáldozás fontosságára és rendszerességére. A liturgia keretén belül az elsőáldozók megújították a keresztségi fogadalmat, melyben ellene mondtak a sátánnak és megvallották a Krisztus iránti hitüket. A kézműves kör tagjaitól a titkos vacsorát ábrázoló mézeskalácsot, az egyházközségtől pedig szentírást kaptak ajándékba.
Augusztus utolsó vasárnapján nagy családi napot rendeztünk a hála és a jótékonyság jegyében. Nílus püspök atya megszentelte a Matécsa közösségi házunkat, játszóterünket és az iskolás gyermekeinket. Ezen a családi napon is számos kézműves foglalkozás volt a gyermekek és felnőttek részére, mint kürtős kalács sütés, gyöngyözés, mézeskalács készítés és festés, gyertyakészítés, , selyemszalagokból fejdszek, harisnyavirágok készültek, volt arcfestés, vattacukor, fagylalt, trambulin, légvár és még számos más program. A zeneiskola szép műsorral és táncházzal kedveskedett a jelenlévőknek. A salánki görögkatolikus kézművesek heti rendszerességgel készítik portékájukat. A családi napunkon jótékonysági vásár is volt, melyen a kézműves foglalkozásainkon készített tárgyakat vásárolhatták meg a jelenlévők, melynek bevételével az Annácska SMA szindrómában szenvedő kislány gyógyulását támogattuk. A nemes cél érdekében jótékonysági vásárunk volt még Salánkon kívül, Mezőgecsében, Sislócon és a beregszászi Ortutay központban.
Szent kereszt felmagasztalás ünnepén, egy új útszéli keresztet szentelhettünk meg, melyet Csehély László fiaival állíttatott. Köszönjük nekik ezt a nagy felajánlást és áldozatot. Az ünnepi Szent Liturgián jelen lévő hívekkel prosecióval vonultunk a közel másfél kilométerre lévő kereszthez, melynek megszentelése után itt járulhattak a hívek olajkenethez.
Szeptember folyamán maszkokat hímeztünk, az óvoda pedagógusaival, majd az iskolai pedagógusokkal, s az egyházközség tagjaival.
Októberben is több programunk volt, melyen részt vettek a kézműves foglalkozáson részt vevők és egyháztanács tagjai. Voltunk színházba, kirándultunk a hegyekbe Viskára. A hónap végén a Verbőci Művészeti iskola diákjaival volt tartalmas kézműves foglalkozásunk, ahol gyertyakészítésre, maszkhímzésre, gyöngy kaláris készítésre, körmöcskézésre volt lehetőség.
A salánki hittanosokkal november 1-re készülve gyertyát és szárazvirágból koszorút készítettünk, hogy ezzel is buzdítsuk az egyházközség híveit, ne vigyenek a temetőbe műanyag koszorúkat és műanyag mécseseket, melyekkel szennyezzük a környezetünket.
A tárgyalkotó hagyományőrző programjainkat a Csoóri Sándor Alap támogatta, melyet ezúton is hálásan köszönünk.
